Congratulations! Your support has been successfully sent to the author
Versek
Analógiák 2.

Analógiák 2.

Published Aug 30, 2024 Updated Aug 30, 2024 Poetry and Songs
time 2 min
CREATIVE ROOM

Versek

Homepage
0
Love
0
Solidarity
0
Wow
thumb 0 comments
lecture 31 readings
1
reaction

On Panodyssey, you can read up to 30 publications per month without being logged in. Enjoy29 articles to discover this month.

To gain unlimited access, log in or create an account by clicking below. It's free! Log in

Analógiák 2.

I. (Autók)

Megjöttek az autók,
a fekete autók,
pirosak, kékek és sárgák mind
sötéten villognak most az éjszakában.
Dél felől jönnek, vadul dudálnak,
mintha azt mondanák, nincs itt a vég.
Állj félre, nincs itt a vég.
Akkor nem ütünk el, nincs itt a vég.
Mihez kezdenék a zebrán állva
nélkülük?

II. (Kintsugi)

A padlón szanaszét heverő
szilánkos porcelán minden darabja
egyedi, számozott.
Közte vagy te is.
Összetörtél te is.
Várom, vajon feltámadsz-e még
fénylő romjaidból,
leszel-e mégis több,
mint törékeny illúzió,
Leszel-e, ami tényleg voltál
hús és vér - a legjobb verziód?
Sosem rajongtam a kirakósokért,
de kiskoromban legóztam egy darabig.
Volt egy motorcsónakom,
benne vörös hajú nő,
és volt egy cápa is,
ami sosem evett embert
- csak én szedhettem őket darabjaikra.
Nem értettem, ez micsoda hatalom,
micsoda végtelen erő,
míg le nem ugrottál a felső polcról,
hogy a jóisten se teremthessen belőled újat.
Azóta csak kerülgetem a padlón a szilánkokat,
tehetetlenül.
Mert nem vagy te legó, amit én
szedhetek ízekre,
Sem puzzle, hogy összeállhass egy képpé,
ami tisztán megmutat.
Pedig szépek a szilánkjaid,
el sem hinné az ember,
hogy csak romok.
Két választásom maradt.
Élek egyetlen megmaradt hatalmammal,
és feltakarítok - nem várok tovább.
Vagy bízom még benned, hisz erős vagy,
és látod, mit tehetsz - várok tovább.
De én azt kívánom,
inkább váljanak cseppfolyós
arannyá a miattad hulló
könnyeim.
Majd azokkal összeragasztom,
ami eltörött.

III. (Tíz perc)

Tíz percig tartott a türelem,
nem nőttek rózsák a nyomában.
A napsütés hazug, semmit sem nevel,
az élet magától van, azt szépíti csupán.
A tenyerem alatt görbülő fűszálak két térhez és időhöz tartoznak.
Nőnek, kapaszkodnak,
ahogy a lélek, ha érti önmagát.
Mindent egy kicsit magasabbra
emel a fény,
mindent egy kicsit arrébb visz
az áprilisi szellő.
Tíz perc nem elég, hogy
lásd a rózsabokrot
- maradj még.
A szellő majd egyszer megfordul,
és a napsütés
tisztázza
önmagát.

lecture 31 readings
thumb 0 comments
1
reaction

Comments (0)

Are you enjoying reading on Panodyssey?
Support their independent writers!

Prolong your journey in this universe Poetry and Songs
Mon Meilleur ...
Mon Meilleur ...

Je t'offre mon meilleur Si tu n'en veux pas sans  autre heurt Je ne t'en voudrais pa...

Pascaln
1 min
Birds on Desire
Birds on Desire

Les geais des chênes virevoltent Les vingt-deux bulbes de narcisses s'enterrent avec joie Ils donneront...

Pmd Robeen
1 min
Des mois en moi
Des mois en moi

Avant d’être moi Il était une fois une fille que se brûla les doigts. Je devais avoir...

Solenn M
1 min
Quand je partirai ...
Quand je partirai ...

Quand viendra l'heure où je m'en irai Vers l'au-delà, vers l'éternité Ne...

Pascaln
1 min

donate You can support your favorite writers

promo

Télécharge l'application mobile Panodyssey