4. 3.

Nem vált be a TitanFuel Xtreme. Hiába számítottam erre, attól még csalódott vagyok. Itt zörög két heti tabletta a dobozban, filózom, mit kezdjek vele. Legjobb lenne lehúzni a vécén, mert látni se akarom. De fizettem érte. Lehet eladom inkább.

Mindegy, ráér eldönteni. Amennyi vegyszert zsúfoltak ebbe a szarságba, eláll a következő évtizedig.

4. 6.

A TitanFuel miatti kiábrándultság nem csillapodik. Edzeni sincs kedvem, kiestem a ritmusból. Fogytam másfél kilót, pedig zabálok, ahogy belém fér. Volt egy korrekt hónapom, először a huszonöt évnyi földi szenvedés után, erre egy rossz híren elcsúszok, mintha banánhéj lenne. Kár ezért. Kár értem.

4. 7.

Eladom a maradék tabit. Egy egyetemista lány jelentkezett érte, azt írta, a vizsgák miatt nincs ideje rendesen edzeni. Biztosítottam, hogy akkor megnyugodhat, itt a megoldás. Szegény.

Persze lehet, hogy tényleg használ majd neki a szer. Kaotikus a hormonháztartásom, a doki is megmondta. Ez a tizedik tabi, amit fölösbe vettem. „Drága pisi”, ahogy mondani szokás.

4. 8.

Összefutottam a lánnyal. A neve Írisz. Egyből levágta, hogy rám nem hatott a cucc. Belegondolva, ehhez csak ki kellett nyitnia a szemét: az XS-es pulcsi is lötyög rajtam, a lábaim pálcikák, csoda, hogy elbírnak. Nem kifejezett férfialkat az enyém. Anya váltig állítja, hogy anorexiás vagyok, hiába lóbáltam előtte azt az igazolást a hormonális defektjeimről.

Írisz így is belemegy az üzletbe, sőt, ajánl egy másik szert. A neve Góliát. Méregdrága, de olyan nincs, hogy nem használ, a volt barátját anno ez lendítette ki a gödörből. Napi egy tabi reggelire, és az ember csak úgy szárnyal. Valaki heti másfél kiló izmot pakolt fel, míg ezt szedte.

Hazaérve rákeresek, mennyibe fáj a Góliát kezdőcsomagja. Hát, tippeljetek. Aztán azt a tippet szorozzátok meg úgy öttel.

Ki van zárva, hogy vegyek belőle.

4. 15.

Ma délelőtt hozta a futár a Góliát-csomagot. Négyórás keretet adott meg, de így is késett. Legalább nem úgy mért végig, mint egy biológia szertárból szökött csontvázat, ahogy mások szoktak.

Maga a csomag luxushatású, idetűzök róla egy fotót gemkapoccsal, hogy láthassátok. Habszivacs béleli, az utolsó fólia is árasztja magából az újdonságszagot. Átnyálazom az összetevők listáját, szinte beleszédülök.

Be is veszem az első napi tabit. Edzés közben nem érzek semmit, ugyanúgy megy, mint mindig – pocsékul –, majd leerőltetem a szokásos csirke-rizs párost a torkomon.

4. 20.

Nehéz elhinni, de híztam egy kilót.

4. 24.

A Góliát tényleg használ. Szinte csalásnak érződik. Nemsokára lejegyzem a tapasztalataimat, hogy velem örülhessetek, de most csak az edzés és az evés jár a fejemben.

4. 30.

Félreraktam az XS-es ruháimat, már az M-esek felé kacsintgatok. Lehet, hogy többé nem kell kapucnis pulcsiba bújnom, ha kimerészkedek a lakásból.

Reggel, a buszmegállóban két lány rám mosolygott. Eddig úgy voltam vele, hogy nagy szó lesz, ha nem bámulnak meg a nyüzüge alkatomért – de most már látszanék. Igen, el akarok jutni oda, hogy büszkén ki merek feküdni félmeztelenül a strandra.

Elindultam az úton, aminek a vége sokkal fényesebb, mint remélni mertem.

5. 2.

Egyedül a kajálás zavar: állandóan éhes vagyok. Éjszaka is felkelek, hogy betömjek egy tál bármit. Szerencsére meglátszik, az utolsó falat se vész kárba, úgy domborodnak az izmaim, mintha fitneszedző lennék.

5. 4.

Már nincs okom ragaszkodni az otthoni munkavégzéshez, holnap benézek az irodába, csak hogy lássák, van arc is a profilkép mögött.

Lemerészkedtem az edzőterembe. Utoljára négy éve jártam itt, a nevetés olyan erővel visszhangzott a fejemben, hogy azt hittem, sose térek vissza. Most úgy forgattam a húszkilós súlyzót, mint egy fogkefét. Egy vézna srác tippeket is kért tőlem, mire készséggel segítettem neki: nem felejtettem el, milyen a cipőjében lenni.

Apropó cipő: a fekvenyomás után annyira szorított a cipőm, hogy ki kellett fűznöm.

5. 6.

Vettem egy cipőt. A régi nem ment fel a lábamra. Mintha magasabb is lennék, más szögből látom magam a tükörben.

5. 8.

Lehet csak bemesélem magamnak, de szerintem dúsabb a hajam. Az állam vonala hangsúlyos, önmagam múzsájává vedlettem. Az étvágyam viszont csillapíthatatlan, centi választ el attól, hogy az illatgyertyáimat is elmajszoljam. Lehet dokihoz kéne mennem.

5. 9.

Két méter magas vagyok. Nem értem, mikor történt, pedig azt hinném, az ember észreveszi az ilyet. A doki mért meg, odaállított a csempére ragasztott papírvonalzó mellé, mintha kisiskolás lennék. Meggyőzött, hogy tegyem le a Góliátot, mert hallani róla balul végződő sztorikat, meg amilyen lüke a hormonháztartásom, a végén addig növök, míg ki nem pukkadok, mint a kisgömböc.

5. 15.

Hat napja álltam le a Góliáttal, de növök tovább, a lábam lelóg az ágyról. Úgy fest, tényleg kisgömböc lesz belőlem. Vagy nagygömböc. Dupla annyit eszek, és így is marja a gyomromat az éhség. Kezdek aggódni, de amikor anya kérdi, mi van velem, miért ilyen mély a hangom a telefonban, annyit válaszolok, hogy minden oké, csak sok a dolgom.

Lemennék edzeni, de mi van, ha megint kinevetnek, ezúttal azért, mert valami torz óriássá növök?

5. 20.

A fejemet beverem az ajtófélfába. Gubbasztok a buszon. Visszaállok a régi rendszerre: csak akkor hagyom el a lakást, ha muszáj, amúgy mindent megrendelek online, még a kaját is. Márpedig gigászi mennyiségű kaját igénylek. Felélem a tartalékaimat, hogy jóllakjak.

Miért csak rám hatott így a Góliát?

7. 1.

Rég vettem elő ezt a naplót. Amilyen nagy betűkkel írok, amúgy is betelik, mire lejegyzem, mi történt május óta.

Kinőttem az otthonom. Úgy szorongattak a szobák, hogy eladtam a lakást, és az árából tartós ételt vásároltam. Pucér szégyenemben menekültem.

A Duna partján élek, köpésnyire a Szürkő-szigettől. Itt még közel a város, ha kell, pár perc alatt besétálok, de elkerülnek az igazán bámész tömegek. Tegnap járt itt egy rakás újságíró, csattogtatták a vakut, faggattak, hogy milyen harminc méter magasnak lenni. Azt feleltem, még mindig jobb, mint negyven méter magasnak lenni.

7. 3.

Túl korán viccelődtem: reggel megmért pár tudós, hüledezve jelentették ki, hogy negyvenegy méteres vagyok. Elijesztettem őket, mert fájtak a szavaik.

Az éhségemet ipari léptékű evéssel tudom csillapítani. Mint a brachiosaurus, naponta több zsáknyi tápanyagot kell bevinnem, hogy egyáltalán felülni tudjak. Villa helyett háromágú szigonyt használok, de egyre gyakrabban csak kézzel eszek, ujjaim között úgy peregnek a zsemlék, mint a homokszemek. Anya hívott, szerinte sose hagyom abba a növést, erre azt makogtam, sebaj, legalább el tudom taposni azokat, akik idegesítenek.

Egyébként elég sokan idegesítenek. Híre ment annak, ki vagyok, mi vagyok, már külföldről is kész hordák érkeznek, hogy végigmérjenek. A többségük retteg: ha csak feléjük fordítom a tekintetem, madárkaként odébb reppennek. A tüsszentésemtől a földre rogynak.

Az előbb szaglászott itt egy pasas, üvegkeretes szemüvegben. Munkát ajánlott, hajókat kéne vontatnom, le-föl a Dunán. Megbeszélhetjük, válaszoltam, de most éhes vagyok, és egy étkezésem eltart két-három óráig, úgyhogy jöjjön vissza este.

Őt csapatnyi rajongó követte, rajzokat ajándékoztak, meg előadtak egy dalt, aminek én voltam a főszereplője. Lantkíséret, kánonkórus, soká a fülemben csengett. És aminek a legjobban örültem, ételt is hoztak, raklapnyi konzervet, tekergő kolbászt, bedurrantak az ízlelőbimbóim a látványtól. Ott helyben betömtem mindet.

Esteledik, a tömeg ritkul, a Duna habja kavarog körülöttem. Korán ledőlök, mert ma valahogy nagyon elfáradtam.

7. 4.

A hasam annyira fáj, mintha benzint ittam volna. Összekuporodok, talán segít. Így is magasabb vagyok a környéki házaknál.

Kijött hozzám a doki, igazán kedves tőle. Azt mondta, a tüneteim alapján lenyeltem egy újabb havi adag Góliát-tablettát. Ki van zárva, feleltem, eszembe se jutna többet enni abból a szennyből.

Másnak viszont eszébe jutna, hogy etessen velem. Biztos a kolbászba tömködték.

A doki szerint ez olyan ötlet volt, mint sót szórni a sebbe. Beláthatatlanok a következmények, exponenciális ütemben növök tovább. Már ha tudok eleget enni.