Az élet ritmusa
Sur Panodyssey, tu peux lire 30 publications par mois sans être connecté. Profite encore de 29 articles à découvrir ce mois-ci.
Pour ne pas être limité, connecte-toi ou créé un compte en cliquant ci-dessous, c’est gratuit !
Se connecter
Az élet ritmusa
Ma nem mentem iskolába. Pedig így szeptember elején mindig kicsattanóan egészséges és tettre kész vagyok. A drágám még utazni akart. Egy kicsit még szabadnak lenni, felfedezni, mielőtt egy időre fájdalmas lesz minden mozdulata. Egy hosszú hétvége csodákra képes. Elcseréltem a hétfői óráimat, és elérhető áron repülőjegyet vettünk Athénba. Egy kis hátizsákkal és az élet örömeire nyitottan megjöttünk hát az antik kövek birodalmába. A belváros fölé magasodik a fenséges Akropolisz, a hegyre épült város. Tetszik a kaland. Csodáljuk a még álló és ledöntött oszlopok vastagságát. Rójuk az utcákat, és nagyokat nevetünk, miközben magyarul kimondott szavainkat görögösen fejezzük be, az apartmanosz felülmúlosz elképzelésekosz. Hülyéskedünk a Parthenón előtt, fotóinkon úgy látszik, hogy odébb toljuk vagy a tenyerünkben tartjuk az antik romokat. Aztán leülünk az ódon kövekre, hogy az útikönyvekből megtudjuk, mit láthattunk. Megéhezünk, betérünk egy gíroszoshoz. Elvitelest kérünk, nem nagyzolunk. Szeretem a sült hús ízét, a friss zöldségek ropognak fogaink között. A fokhagymás cacikit behunyt szemmel nyalom le a csomagolópapírról. Az útvonalkereső applikáció görög betűket használ, de a matematikai műveltségünknek köszönhetően valahogy mégis megtaláljuk a tengerre tartó villamost. Amíg a férjem vetkőzik a homokban, mert miért ne vetkőznének lassabban a férfiak, kikeresem, itt tíz fokkal melegebb az idő, mint otthon. Itt galambok nyüzsögnek a parton, nem sirályok. A tengervíz finoman ringat. Felhők vonulnak felettünk. A drágám műtét előtt áll, most gyűjtjük az élményeket, amire majd visszagondolhat a felépülés nehéz heteiben. Kifekszem a hullámokra, és hálás vagyok. Én is hegyre épült város akarok lenni. Akropolisz. Egy kis szépséget, hitet és örömet sugározni a környezetemben.
Ma nem jött iskolába. Persze, mosolyogva vállaltam a cserét, zokszó nélkül. Aha, tehát utaztok, akkor jó, és közben a zsebemben ökölbe szorult a kezem. Jól tudja, hogy sosem mondok nemet. Nem tudok, sohasem tettem. Alig múlt el a nyári szünet, és ő már újra utazgat a nagyvilágban. Én bezzeg nyáron sem jutottam messzire. Felháborító. Most a kötelességek ideje van. Tanárként tudhatná, az élet nem csupán szórakozás. Nélküle csend van és szabályosság. Nekem nem hiányzik a nevetgélése. Micsoda széles mosollyal lép a tanáriba minden reggel, pedig a fogsora nem is hibátlan. Megnézném, hogyan nevetne, ha olyan osztályokat tanítana, mint én. Lenge lépteivel úgy libben be a hatodik óra után, mintha nem is dolgozni járna ide. Azért néha erőlködhetne egy kicsit. Mintha neki minden könnyebb lenne. Na, mennem kell mosdóba, ismét eltelt egy óra. Ez ritmust ad az életemnek. Egy hosszúra nyúlt tanári értekezleten négyszer kellett kimennem, és akkor mi van, nagy ügy. Szívesen elmondja nekem az intimtorna gyakorlatokat, ha akarom, súgta oda az értekezlet után. Még mit nem? Azt hiszi, mindenre van megoldás és ellenszer. Majd egyszer ő is megtudja, milyen ez. Már ha túléli azt a fene sok vidámságot.