

Az utca meséi
You cannot read any more publications this month without being logged in.
To enjoy unlimited access and take full advantage of new features, log in or create an account by clicking below. It's free!
Log in
Az utca meséi
Az aluljáróban ocsúdok fel, pedig félórája felkeltem már, fogat is mostam, inget is gomboltam, és az okosórám szerint megtettem kétszáztíz lépést a lakástól. Puha szandálban járok; a magassarkúm, ami kötelező irodai viselet, egyelőre a táskámban pihen. Túl közel áramlanak az emberek, biztos ezért tör rám az éberség. Fornettis zacskó ropog a fülem mellett, hanyagul sodort cigi füstöl, apró pattan a kövön. Galamb röppen, az aluljáró mintha a ketrece lenne. Vele tudok a legkönnyebben azonosulni.
Nem metrózok, mert olyan odalent, mint valami kohóban, ahol ezredmagammal lapátolom a szenet, és mindenki arcára koromként rakódik a keserűség. Csak azért ereszkedek le az aluljáróba, mert fönt három zöldet is ki kéne várnom, és ott még sűrűbb a tömeg, a vállamat vállak súrolnák.
Felkaptatok a


You cannot read any more publications this month without being logged in.
To enjoy unlimited access and take full advantage of new features, log in or create an account by clicking below. It's free!
Log in