Az utca meséi
Ohne Anmeldung kannst du diesen Monat keine Veröffentlichungen mehr lesen.
Um neue Funktionen in vollem Umfang zu nutzen, logge dich ein oder erstelle ein Konto, indem du unten klickst. Es ist kostenlos!
Einloggen
Az utca meséi
Az aluljáróban ocsúdok fel, pedig félórája felkeltem már, fogat is mostam, inget is gomboltam, és az okosórám szerint megtettem kétszáztíz lépést a lakástól. Puha szandálban járok; a magassarkúm, ami kötelező irodai viselet, egyelőre a táskámban pihen. Túl közel áramlanak az emberek, biztos ezért tör rám az éberség. Fornettis zacskó ropog a fülem mellett, hanyagul sodort cigi füstöl, apró pattan a kövön. Galamb röppen, az aluljáró mintha a ketrece lenne. Vele tudok a legkönnyebben azonosulni.
Nem metrózok, mert olyan odalent, mint valami kohóban, ahol ezredmagammal lapátolom a szenet, és mindenki arcára koromként rakódik a keserűség. Csak azért ereszkedek le az aluljáróba, mert fönt három zöldet is ki kéne várnom, és ott még sűrűbb a tömeg, a vállamat vállak súrolnák.
Felkaptatok a
Ohne Anmeldung kannst du diesen Monat keine Veröffentlichungen mehr lesen.
Um neue Funktionen in vollem Umfang zu nutzen, logge dich ein oder erstelle ein Konto, indem du unten klickst. Es ist kostenlos!
Einloggen