Én nem tudom, mi a szabadság.
A szárítóból imént vettem ki a ruhákat.
Mennyi idő, mi felszabadult.
A ruhák természetes száradása, a folyamat, ahogyan a nap szárít,
s nem egy gép, vajon szabadságellenes?
Mármint, a ruhák jogairól beszélek most. Nem kérdeztem meg, hogy mily módon
szeretnék elérni a kiindulási formájukat.
De a cérnát, sem a gombokat sem kérdezték meg előttem,
akarnak- e a ruha részei lenni.
S tovább megyek.
A szövet, a pamut, amely a földeken termett.
Vajon szabad akaratból nőttek, vagy nőttették őket, a haszon érdekében?
S az a kéz, mely leszedte?
Vajon szabadon vagy kényszerülten görnyedt
a délutáni melegben?
Én nem tudom mi a szabadság.
S a házasságra gondolok. Vagy bármilyen más kapcsolatra.
S a gondolat csúszik kézből- kézbe.
Most te fogd! Nekem túl sikamlós.
Persze jobb lenne, ha mindketten tartanánk egy részét.
De az lenne a legjobb, ha pozíciót váltanánk,
s a szabadság tartana minket. S olyan lenne, mint a levegő,
amiről megfeledkezünk, hogy láthatatlan
s belélegezzük.
Én nem tudom, mi a szabadság,
talán feltűnésmentes. Azért beszélnek róla sokan,
mert nem találják. Mint a láthatatlan lepelbe burkolózott királyt.
Akit az igazság érdekelt, a dolgok, ahogy valójában vannak.
Én nem tudom mi a szabadság,
s mondta a kocsisának szakálla alatt,
de mihelyt megmutatom magam,
s a koronát a fejemre teszem,
megváltozik a fogadós mosolya is.
S ezt nem szeretem.
Nem tudom mi a szabadság,
bal vagy jobb vagy neutrális.
Mert egyik sem jó a helyzetek mindegyikére.
Kellene egy másik doboz, egy nagyobb,
és annak is egy nagyobb,
és persze így tovább,
amibe beleférne az összes szabadság.
Én nem tudom, mi a szabadság.
Így láttam a rácsok mögött. Veszélyes, annak,
ki nem tudja, hol a határ.
S annak is, aki már nem tehet semmit sem,
mert mondjuk meghalt annak következtében.
Nem tudom mi a szabadság,
a mindentől mentes?
A semmitől mentes?
Én-mentes?
Te-mentes?
Kívül lennék az abszolút szabadságon?
Vagy benne vagyok egy metszetében?
Mentesülünk a szabadság terhe alól,
ha nem gondolunk rá?
Vagy mint egy becsomagolt ajándék
addig jó, amíg nem tudjuk mi van benne?
Nem tudom mi a szabadság,
de valami akaratforma.
Az akarás mentes akarás is akarat.
Mondja egy guru szanszkritul
egy videóban. Most indítottam.
Szóval a végletekben gondolkodás
nem megoldás. Mert a szabadság mindenhol ott van.
Nem tudom mi a szabadság,
de a döntés a kísérete.
Állandóság vagy folyamat?
A megmásíthatatlanban részt képez?
Én nem tudom mi a szabadság,
talán tudati szintes.
A mindentől leválás művészete,
másnak a beleolvadás szimfóniája.
Hangról
hangra.