Álmomban indulok, ha kezdődik a harc,

Ketyeg rendületlen a kvarc,

Csikorog a hó.

Ha elbotlom, faló

Szemek derülnek rajtam?

Szívem szégyentől izzó katlan.

Bősz átok bomlik és köt gúzsba,

Fázós puskagolyó surranna meleg húsba.

Világít a hó.

Fényszóróját igazítja százezer autó,

Itt záródik, ott nyílik egy ajtó.

Nyekereg a hó.

Hatalmába kerít az a vágy,

Hogy szívem, fagyos-bús szívem hazavágy.

Szállingóz a hó.

A világ keménycukorral borított kaloda

Csak a kis házam kéne, semmi palota.

Beborít a hó.

Gyalázat borítja a földet

Lebombázták házunk előtt a kis tölgyet

Vérvörös a hó.

Rohannék, mint őrült ámokfutó,

Minden éjjel imádkozom: legyek hazajutó!

Lelkem kiszikkadt mezején

Hamar megvénül a legfrisseb szív is:

Hazavágyom így is.

Föltámad az éj és gyönyörű a hó.

Csak még egyszer, csak utoljára otthon!

Az lenne a jó.