

Egy katona karácsonya
Questo è l'ultimo articolo che puoi leggere questo mese senza essere registrato.
Per superare il limite e sfruttare appieno le nuove funzionalità, accedi o crea un account facendo clic qui sotto: è gratis!
Accedi
Egy katona karácsonya
Álmomban indulok, ha kezdődik a harc,
Ketyeg rendületlen a kvarc,
Csikorog a hó.
Ha elbotlom, faló
Szemek derülnek rajtam?
Szívem szégyentől izzó katlan.
Bősz átok bomlik és köt gúzsba,
Fázós puskagolyó surranna meleg húsba.
Világít a hó.
Fényszóróját igazítja százezer autó,
Itt záródik, ott nyílik egy ajtó.
Nyekereg a hó.
Hatalmába kerít az a vágy,
Hogy szívem, fagyos-bús szívem hazavágy.
Szállingóz a hó.
A világ keménycukorral borított kaloda
Csak a kis házam kéne, semmi palota.
Beborít a hó.
Gyalázat borítja a földet
Lebombázták házunk előtt a kis tölgyet
Vérvörös a hó.
Rohannék, mint őrült ámokfutó,
Minden éjjel imádkozom: legyek hazajutó!
Lelkem kiszikkadt mezején
Hamar megvénül a legfrisseb szív is:
Hazavágyom így is.
Föltámad az éj és gyönyörű a hó.
Csak még egyszer, csak utoljára otthon!
Az lenne a jó.

