Congratulations! Your support has been successfully sent to the author
Madártoll

Madártoll

Published Jun 30, 2023 Updated Jun 30, 2023 Culture
time 5 min
1
Love
0
Solidarity
0
Wow
thumb 0 comments
lecture 106 readings
1
reactions

On Panodyssey, you can read up to 30 publications per month without being logged in. Enjoy29 articles to discover this month.

To gain unlimited access, log in or create an account by clicking below. It's free! Log in

Madártoll

Kilépek a főbejárat automata üvegajtaján. A botanikus kert által övezett épületet magam mögött hagyva egyre jobban távolodom a munkahelyi gondoktól. Galambok csipkedik a régebben nyírt zöld növényzetet. A könyvmegálló íves polcai csalogatnak, de a lábam haza vezet, vár a kedvenc fotelem így a munkanap végén.

Szeretem a fenyőfa rügyeinek látványát. Tavasz van, a természet ébredésének időszaka. Én is megújulásra vágyom. Gondokat és munkahelyi ruhát levetkőzni. Több örömöt megélni. A fák közötti friss levegőből kilépek az utcára, az autók torlódnak a délutáni csúcsforgalomban. A szabályok betartása mellett a vezetők előzékenysége is segíti a lassú, de biztos haladást. Kivárom az átkelésre alkalmas pillanatot. Mint annyi mindent az életben. A koccanások elkerülésére figyelek, ez valahogy újra az örömöt juttatja eszembe. Hogy mostanában koccantak hibásan a sejtek, vagy egy korábbi műtőorvos mulasztása-e az oka, nem tudni, de testi fájdalmak nemrég eléggé megakadályozták az élet élvezetét.

Ahogy a bolt előtt elhaladok, gondolatban átfutom a marokkói fermentált citromos csirke összetevőit. Minden van otthon a vacsorához. Most valahogy fontosnak tűnik, hogy finom ízekkel kényeztessem magunkat. Már néhány héttel ezelőtt elterveztem, amikor a kórházi menün fanyalogtam, hogy miket fogok készíteni szabadulásom után.

Egy játékos dalmátkutya szaladgál a kávézó asztalai körül, néha ki-kiszalad a közeli gyermekláncfüves gyepre, majd vissza a gazdájához. Nekem is hiányzik a sport, jut eszembe. Kímélő életmód négy hétig, ez áll a zárójelentésen. A kutya talált egy tobozt a fűben, játékosan elém teszi a járdára, de gazdája magához hívja. Talán én is kitalálhatok néhány gyakorlatot, ami elkerüli a műtött területet. A lehetőségek keresése máris lendületet ad. Végül is a szabályok értem vannak.

Előttem a lány lerövidíti az utat, én viszont nem lépek a gyepen kitaposott ösvényre. Van, aki szerint egy újabb lábnyom már nem számít a letaposott gyepnek, de nekem sem veszteség az egy percnyi séta a járdán. Mennyi különféle módon viszonyulunk a szabályokhoz és hányféle úton járunk hasonló célok felé sietve vagy sétálva, tűnődöm. Többet nyerek azzal, ha ráérősen élek, élvezem a napsütést, tudatosan keresem a könnyed perceket.

Elhaladok a bölcsőde és óvoda közti átjárón. Kihalt az udvaruk. Nálunk is üres a gyerekszoba. Öt éve így hívjuk, gyerekszoba. Elvégzett vizsgálatok, programok, megvásárolt termékek számolhatatlan sora ígérte már, hogy egyszer zajos lesz az a szoba. Az óvoda udvarán üres hintaszékek, árva csúszda, mászófal. Ökölbe szorul a kezem. Vajon az évekkel ezelőtti műtétem során ment félre valami, amiért rátapadt a petefészkem a méhemre? Vajon van felelőse az évek hiábavaló küzdelmeinek? Sötét gondolatok. Napsütés. Nincs összhang.

A járda menti gyepen meglátok egy nagy madártollat. Szélesebb és nagyobb, mint amit általában a fűben látok. Elbűvöl. Kinyitom tenyerem, óvatosan ráteszem a tollat. Egyik oldala kékes-fekete, a másik sárga. Teljesen ép. Könnyű. Mennyi szépség rejlik az élővilágban, ami csupán szép. Persze, az udvarlást szolgálja, de a természetben nem szűkmarkúan kaptuk a szépséget. Ékesség és udvarlás, mindkettő az örömöt élteti. A szarka kiterített szárnyakkal közelíti a hódítani való társát. A franciaágyunkra és az otthoni házastársi játékainkra gondolok, ma este megkérem a férjemet, hogy kiterített szárnyakkal hódítson. Máris élvezem a napsütést. Kezem a tollat simogatja.

Feltűnik, hogy milyen könnyű a szarkatoll. És mégis, amikor több toll együtt szárnyba rendeződik, akkor felemelik, fenntartják a madarat. Könnyedség, ez nekem is jót tenne. A szemeteskukák szigete beleordít a rügyező fák idilli képébe. Gondolatban eldobom sötét emlékeimet, a történtek felelősének taglalását. Nagy ívben képzelem, mintha kosaraznék. Bárcsak ilyen egyszerű lenne. A kivirágzott fára nézek, most még tudatosan keresem az öröm pillanatait. Most még. De tudom, hogy lesz ez újra másképp is. Előveszem a kulcsomat.

lecture 106 readings
thumb 0 comments
1
reactions

Comments (0)

Are you enjoying reading on Panodyssey?
Support their independent writers!

Prolong your journey in this universe Culture
Hébreu
Hébreu

Un mot d'un dictionnaire, ma définition, votre sourire, ma joie.

Bernard Ducosson
1 min
La Légende d'Azénor
La Légende d'Azénor

  La légende d'Azénor - Journal d'Eléonore par Juliette Norel  

Jean-Christophe Mojard
4 min

donate You can support your favorite writers

promo

Télécharge l'application mobile Panodyssey