Ha Ő belátja (vers)
On Panodyssey, you can read up to 10 publications per month without being logged in. Enjoy9 articles to discover this month.
To gain unlimited access, log in or create an account by clicking below. It's free!
Log in
Ha Ő belátja (vers)
Ha Ő belátja
I.
Mindegy, hogyan hívjuk, nem ismer kispályát,
Kihalásra váró létformák listáját
tartja a kezében, csendben morfondíroz,
Komoran körmöl, ám később kiradíroz
néhányat, majd újra ír hozzá és áthúz,
Nincsen ínyére, hogy minden nap vagy százhúsz
alkotása tűnik el a süllyesztőben,
Annak idején volt munka vele bőven,
Nem volt könnyű ennyi mindent kitalálni,
Nehezen viseli, mikor kihal bármi,
Amit anno oly nagy gonddal megteremtett,
Vizsgálja felül az eddig bevett rendet?
Bizalmasa mintha felelőtlen fejjel,
Nem törődne mással, intéssel és jellel,
Egyre csak magára gondol önző módon,
Szemezget a Marssal, járt is már a Holdon,
Saját portáján meg nemigen sepreget;
Gondot szőnyeg alá, sutba az elveket,
Él a mának, mit a jövő finanszíroz,
A Paradicsomból mindent kipasszíroz,
Azt, hogy rossz az irány, tán észre sem veszi,
Ha tesz valamit, azt a profitért teszi,
Amúgy érzéketlen, nemtörődöm, lusta,
Mit neki ózonpajzs, plasztik, vörös lista,
Klímaváltozás és más globális bajok,
Biodiverzitás, sérülékeny fajok?
Ám amint felcsillan az arany dollárjel,
Felelős lesz, öko, tudatos, jól jár el.
II.
Jól mutat a logón, közkedvelt a panda,
De mit ér egy faj, ha iszonyt kelt, vagy randa?
Mire számíthat, mi nem menő, úgy mint a
kis rőzsepatkány, vagy a ragyás futrinka?
Ugyan hány kattintást zsebel be egy cikkért
a weblap, mi közli; nem látni több cincért?
Közben hány széplelkű menne a Dunának,
Mert nincs több példánya tigrisnek, pumának!
Az is lohasztja az állatvédők kedvét,
Mikor fellelnek egy döglött jegesmedvét,
De a fórumokon miért nem forr a düh,
Amikor kipusztul végleg a rókarüh?
Akkor is unottan húznak egy rovátkát,
Ha kiveszni vélik a háziporatkát,
Bezzeg a tereken, télen jó pár pucér
nő tűntet a szegény, bolyhos hópárducért.
III.
Önmagát temeti a temetőbogár,
Mégsem érezzük úgy, hogy betelt a pohár,
Pusztulhat itt minden, ami nem hajt hasznot,
Süllyedő hajónkból szórjuk a ballasztot,
Hullik a sok féreg, rovar, csúszómászó,
Ám egyet tudnunk kell: nem miénk a zárszó.
Több fajnak nem tetszünk, mint ahány nekünk nem,
Szűkkeblű kényurak vagyunk a szemükben,
Közös édent kaptunk, mit csak mi felejtünk,
Ha pokollá tesszük, döntenek felettünk,
És ha Ő belátja, hogy az Ördög győzött,
Kedvencére összes teremtménye között,
Az emberre, mint egy bukott tervre pillant,
Iszik még egy sört és leoltja a villanyt.
#palyazat_konyvesmagazin