Vizek országa

Műholdas térképen fakóvá vált, kis folt,

Amit, ki nem ismer, nem tudom, minek vél,

Mikor én tanultam, kontinentális volt,

Lomberdő, négy évszak, meleg nyár, hideg tél.

Nem leled otthonod? Nem mondom, hogy meglepsz,

Pedig ott ül a vén világrész csakráján,

Csak hát, jött a válság, orkok kora, Mad Max,

Égető gondok a mennyei csap táján.

Megszabták folyását Dunának, Tiszának,

Durván, miként karon fentebb vágunk eret,

Mind, mi egykor évelt, velőig kiszáradt,

Kár, hogy sok folyónk volt, s egy sem nálunk eredt.

Erőtlen a kéz, ha elkötik a vénát,

Mikor cseppnyi vérért hiába sír a tag,

Teremtést, Kánaánt megfordítva él át,

Marad a szikes táj, sós sztyeppe, sivatag.

Jövőképet festek nyersre, riasztóra,

Holdbéli kőteknőt, holt Kárpát-medencét,

Pusztulunk, vagy vár a koldus-diaszpóra,

Elszállunk, mint a por, mit a szél kevert szét.

#palyazat_konyvesmagazin