Túlpart utca
On Panodyssey, you can read up to 30 publications per month without being logged in. Enjoy29 articles to discover this month.
To gain unlimited access, log in or create an account by clicking below. It's free!
Log in
Túlpart utca
– Most jössz, amikor már mindenki elment? –Ajna mama, akivel Feru most találkozott először, szögletes szemöldökkel nézett rá. Az anyja történetei alapján egészen másmilyennek képzelte a nagyapja testvérét, melegszívűnek, mosolygósnak, de legfőképp gömbölyűnek, amilyen egy Ajna lehet. De ez az Ajna teljesen szögletes volt. Nem csak a szemöldöke, hanem az arca, a teste, sőt a hangja és az illata is. Hellyel kínálta Ferut egy szögletes fotelban, majd közölte, hogy nem hasonlít a nagyapjára, feltéve, hogy tényleg Ladi unokája. Ajna mama e kijelentését követően feltette a lábát a Túlpart utcai ház asztalára, majd rágyújtott egy cigire,
de a füst csípte a nagylányok szemét, ezért a malacsütés mellől beszaladtak a fogadóba. Feru anyja még kicsi volt, őt nem vitték magukkal, viszont megígérték, ha megvárja őket itt a tűz mellett, hoznak neki csokoládét. De hiába várakozott, nem jöttek, végül utánuk eredt, elbújt a bársonyfüggöny mögé, onnan látta, hogy a lányok pezsgőznek egy bácsival, aki párttitkár volt, de ő akkor ezt még nem értette, ezért vadász bácsinak hívta, mert hajnalonként vadkacsákat lőtt a tavon,
és az állatok tetemét Ajna mama a tóba hajította. – Az egész Túlpart utca tele van döglött halakkal – mondta, és leintette az arra bicikliző öregembert, nem tudja-e, hogy vajon mérgezik ezeket, vagy a horgászok hagyják a parton. Az a vállát vonogatta és bizalmatlanul nézett Ferura. – Tudod, ki ez? Azt mondja, Ladi unokája – Ajna mama csípőre tette a kezét, az öreg pedig elnevette magát,
a fogai tiszta aranyból voltak, de ezt Feru már gyerekként sem hitte el az anyjának. A mindennapos malacsütés, a csokoládé és a bársonyfüggöny egy határszéli kistelepülésen az’50-es években még hagyján, de az, hogy a nagyapa a fogait aranyból csináltatta meg? Feru néha azt álmodta, hogy egy aranyfogú emberrel eszik egy tányérból. Az ember egyre nagyobbra nyitotta a száját, akkorára, hogy a feje egy hatalmas arany fogsor volt, ami betöltötte az egész konyhát, Feru pedig hiába próbált elbújni az asztal alá,
visszahúzta, és megkérte, hogy Feru ne említse a rokonoknak, ami régen történt, inkább arról meséljen, miért éppen most jött ide. Neki igazából fogalma sem volt, mik történtek, gyerekkorában egyszer sem keresték fel a Túlpart utcát, felnőve az ország másik végében járt egyetemre, majd ott is telepedett le. Az anyja sem biztatta, hogy látogassa meg az öregeket. A Túlpart utca ennek ellenére ott lógott az emlékezetében, mint egy gyerekkori játék, amit a szekrényben tartanak, és sosem vesznek elő, de nem is dobnak ki. A többiek szótlanul néznek rá, nekik nincsenek ilyen gyerekkori játékaik,
ők inkább bújócskázni szerettek, itt pedig nem lehet elbújni, ezért költöztek máshová, mondta a nagyapa Feru anyjának, amikor az megkérdezte, miért tűntek el a nagylányok. Hogy ne legyen szomorú, Ladi a hátára kapta, és felmászott vele a Túlpart utca legmagasabb eperfájára, ahonnan a világ végéig el lehetett látni. Feru anyja esküdött rá, hogy tényleg ellátott a világ végéig, látta ott a nagylányokat is, táncoltak, pörgött a szoknyájuk, és azt is, hogy az egyikük ölében sírt egy csecsemő,
az egész Túlpart utca zengett tőle, olyan hangosan énekelt, Ajna és a rokonok mind vele énekelték, hogy büdös volt a lába, tejfeles a szája, és még azt sem tudta, hol van a csudája, Feru meg azt nem tudta, hol fog éjjel aludni, mert aki még józan volt, már mind hazaosont. Leült a maradók mellé, akik a következő dalba fogtak, de Feru azt sem ismerte. Jobb lett volna, ha az anyja mesemondás helyett inkább a Túlpart utcai nótákra tanítja, habár ő nem örülne, ha ilyen nótákat hallana a gyereke, ha lenne. Ha lenne, nem jött volna a Túlpart utcába, mert a feleségével sem váltak volna el, a családos barátaival is lenne miről beszélgetni, és akkor nem lett volna ideje megkeresni a még életben lévő rokonait, és nem hallaná, hogy pipiripi, beverem a szádat, a fa alatt meghúzok egy párat,
vagy még többet kellett volna nagyapának a börtönben ülnie, mert feljelentették, Feru anyja szerint az irigyei, akik nem tudták elviselni, hogy annyi embernek tud munkát adni, és a lányok inkább a fogadóba mentek dolgozni, mint a téeszbe. Ezért nagyapa elbujdosott, mint egy betyár, azóta is járja az erdőket, néha ellátogat a Túlpart utcába is. Olyankor Ajna mama megeteti, ágyba teszi, mert hajnalban nagyapa tovább indul, de ezt még Feru anyja sem hitte el Ajna mamának,
akinek a lába cuppogott a sárban, mikor hazaúton Feru megkérte, hogy a fogadót még nézzék meg. – De hát onnan jövünk vissza – és Feru ekkor nagyon haragudott az anyjára, hogy a tornyos parasztházról úgy mesélt, mintha kastély lenne, de magára is haragudott, mert nem kellett volna ide jönnie,
de otthon Ajna mama leültette a szögletes fotelba, szilvásgombóccal kínálta, és ahogy Feru vacsorázott, úgy tűnt, Ajna mama mégiscsak gömbölyű volt. – Most már menj aludni, holnap virradat előtt kelsz.
#palyazat_konyvesmagazin