– Most jössz, amikor már mindenki elment? –Ajna mama, akivel Feru most találkozott először, szögletes szemöldökkel nézett rá. Az anyja történetei alapján egészen másmilyennek képzelte a nagyapja testvérét, melegszívűnek, mosolygósnak, de legfőképp gömbölyűnek, amilyen egy Ajna lehet. De ez az Ajna teljesen szögletes volt. Nem csak a szemöldöke, hanem az arca, a teste, sőt a hangja és az illata is. Hellyel kínálta Ferut egy szögletes fotelban, majd közölte, hogy nem hasonlít a nagyapjára, feltéve, hogy tényleg Ladi unokája. Ajna mama e kijelentését követően feltette a lábát a Túlpart utcai ház asztalára, majd rágyújtott egy cigire,

de a füst csípte a nagylányok szemét, ezért a malacsütés mellől beszaladtak a fogadóba. Feru anyja még kicsi volt, őt nem vitték magukkal, viszont megígérték, ha megvárja őket itt a tűz mellett, hoznak neki csokoládét. De hiába várakozott, nem jöttek, végül utánuk eredt, elbújt a bársonyfüggöny mögé, onnan látta, hogy a lányok pezsgőznek egy bácsival, aki párttitkár volt, de ő akkor ezt még nem értette, ezért vadász bácsinak hívta, mert hajnalonként vadkacsákat lőtt a tavon,

és az állatok tetemét Ajna mama a tóba hajította. – Az egész Túlpart utca tele van döglött halakkal – mondta, és leintette az arra bicikliző öregembert, nem tudja-e, hogy vajon mérgezik ezeket, vagy a horgászok hagyják a parton. Az a vállát vonogatta és bizalmatlanul nézett Ferura. – Tudod, ki ez? Azt mondja, Ladi unokája – Ajna mama csípőre tette a kezét, az öreg pedig elnevette magát,

a fogai tiszta aranyból voltak, de ezt Feru már gyerekként sem hitte el az anyjának. A mindennapos malacsütés, a csokoládé és a bársonyfüggöny egy határszéli kistelepülésen az’50-es években még hagyján, de az, hogy a nagyapa a fogait aranyból csináltatta meg? Feru néha azt álmodta, hogy egy aranyfogú emberrel eszik egy tányérból. Az ember egyre nagyobbra nyitotta a száját, akkorára, hogy a feje egy hatalmas arany fogsor volt, ami betöltötte az egész konyhát, Feru pedig hiába próbált elbújni az asztal alá,

visszahúzta, és megkérte, hogy Feru ne említse a rokonoknak, ami régen történt, inkább arról meséljen, miért éppen most jött ide. Neki igazából fogalma sem volt, mik történtek, gyerekkorában egyszer sem keresték fel a Túlpart utcát, felnőve az ország másik végében járt egyetemre, majd ott is telepedett le. Az anyja sem biztatta, hogy látogassa meg az öregeket. A Túlpart utca ennek ellenére ott lógott az emlékezetében, mint egy gyerekkori játék, amit a szekrényben tartanak, és sosem vesznek elő, de nem is dobnak ki. A többiek szótlanul néznek rá, nekik nincsenek ilyen gyerekkori játékaik,

ők inkább bújócskázni szerettek, itt pedig nem lehet elbújni, ezért költöztek máshová, mondta a nagyapa Feru anyjának, amikor az megkérdezte, miért tűntek el a nagylányok. Hogy ne legyen szomorú, Ladi a hátára kapta, és felmászott vele a Túlpart utca legmagasabb eperfájára, ahonnan a világ végéig el lehetett látni. Feru anyja esküdött rá, hogy tényleg ellátott a világ végéig, látta ott a nagylányokat is, táncoltak, pörgött a szoknyájuk, és azt is, hogy az egyikük ölében sírt egy csecsemő,

az egész Túlpart utca zengett tőle, olyan hangosan énekelt, Ajna és a rokonok mind vele énekelték, hogy büdös volt a lába, tejfeles a szája, és még azt sem tudta, hol van a csudája, Feru meg azt nem tudta, hol fog éjjel aludni, mert aki még józan volt, már mind hazaosont. Leült a maradók mellé, akik a következő dalba fogtak, de Feru azt sem ismerte. Jobb lett volna, ha az anyja mesemondás helyett inkább a Túlpart utcai nótákra tanítja, habár ő nem örülne, ha ilyen nótákat hallana a gyereke, ha lenne. Ha lenne, nem jött volna a Túlpart utcába, mert a feleségével sem váltak volna el, a családos barátaival is lenne miről beszélgetni, és akkor nem lett volna ideje megkeresni a még életben lévő rokonait, és nem hallaná, hogy pipiripi, beverem a szádat, a fa alatt meghúzok egy párat,

vagy még többet kellett volna nagyapának a börtönben ülnie, mert feljelentették, Feru anyja szerint az irigyei, akik nem tudták elviselni, hogy annyi embernek tud munkát adni, és a lányok inkább a fogadóba mentek dolgozni, mint a téeszbe. Ezért nagyapa elbujdosott, mint egy betyár, azóta is járja az erdőket, néha ellátogat a Túlpart utcába is. Olyankor Ajna mama megeteti, ágyba teszi, mert hajnalban nagyapa tovább indul, de ezt még Feru anyja sem hitte el Ajna mamának,

akinek a lába cuppogott a sárban, mikor hazaúton Feru megkérte, hogy a fogadót még nézzék meg. – De hát onnan jövünk vissza – és Feru ekkor nagyon haragudott az anyjára, hogy a tornyos parasztházról úgy mesélt, mintha kastély lenne, de magára is haragudott, mert nem kellett volna ide jönnie,

de otthon Ajna mama leültette a szögletes fotelba, szilvásgombóccal kínálta, és ahogy Feru vacsorázott, úgy tűnt, Ajna mama mégiscsak gömbölyű volt. – Most már menj aludni, holnap virradat előtt kelsz.

#palyazat_konyvesmagazin