Nem válaszoltál, nem jöttél, nem figyeltél, mély vágást ejtettél láthatatlan lelkemen.
szelted, szántottad, hasítottad amilyen mélyre engedett
lassan szivárgott el a lélekgőz kiürítve az egész testet
Megcsaltál, átvertél, hazudtál, kiszaggattad szívem vékony burkának fogságából.
tépted, marcangoltad, foggal vájtad amorf darabokra
véres csíkot rajzolt a lélektrutymó nyakadra, karodra
Hátat fordítottál, elhanyagoltál, elhagytál, vértől vöröslő karmokkal feszítetted szét koponyám.
csipkedted, húzogattad, fejtegetted agytekervényeim szálanként
maró genny terítette be arcod, mellkasod az élet lepleként
Szétdobáltad, megtapostad, elrugdaltad, ami maradt, örömtáncban elvont vérfestményt kentél a földre.
díszkeretbe foglaltál egy kiválasztott cafatot
trófeaként őrizve tovább a bánatot