

FEJEMBEN FÖLTÁMADOTT AZ ÉJ
Ohne Anmeldung kannst du diesen Monat keine Veröffentlichungen mehr lesen.
Um neue Funktionen in vollem Umfang zu nutzen, logge dich ein oder erstelle ein Konto, indem du unten klickst. Es ist kostenlos!
Einloggen
FEJEMBEN FÖLTÁMADOTT AZ ÉJ
"Fejemben éj van, éjek éjjele,"*
megrészegült gondolatok terhe
nyomja fejem búskomorságba le.
Lázadókat keresek, emberek!
De, vajon békétlenkedő lélek
lakozik még bennetek, jó nemesek?
Lájkoltátok-e instán új versem?
A harchoz hű társaim keresem,
mert nekem a Haza a szerelem!
Rozsdás kard a sarokba hajítva,
nem élhetünk láncokhoz simulva!
Maradjon szolga, ki fél, hogy kimúlna...
Ezer évek dicsősége nem múlhat,
hiába látszik győzni a dúvad,
a tenger végül úgyis föltámad.
Bár felül a vadkan támadása,
alul a Zrínyi haláltusája;
azért még a Zrínyi az Úr!
/Nagy Róbert/
* Petőfi Sándor - Fejemben éj van c. versének első


Ohne Anmeldung kannst du diesen Monat keine Veröffentlichungen mehr lesen.
Um neue Funktionen in vollem Umfang zu nutzen, logge dich ein oder erstelle ein Konto, indem du unten klickst. Es ist kostenlos!
Einloggen