Ki gyújt ma fényt?

Ki gyújt ma fényt, ha rémes árnyatok
fölétek áll, s kacagja, hogy vacog
az atyja, az, ki önmagára büszke,
e fantomot mégis világra szülte.

A gondolat folyton teremni kész,
amíg forrást merít, hát semmi vész, 
de nézd, mivé lesz, hogyha fél az elme,
vakon szorongsz, a szörnyed láncra verve

belőled él, gyarapszik és dagad,
felfalni kész e rémült gnóm-csapat,
parancs után egymást is tőrbe csalják;
ki törli majd le Isten könnyes arcát?

Ihletforrás: Áprily Lajos Agadir c. verse

Kutyavilág

Homály borong a lassú lét zajában,
mord ágyúszó süvít dörögve el,
a föld göröngyös, életunt, anyátlan,
ledől egy ház, friss vérszagot lehel.

Gazdátlan eb szaladgál és ugatja,
amint a mélybe hull a holt anyag,
kiszűr a rendszer, orvul, képmutatva
pár nemzedéknyi rabszolgát farag.

A nagy globális éjszakának torka
felénk köhinti rémes szitkait,
egy kontinensnyi álomból lesz szolga,
és üldözötté válik itt a hit.

A pénzre váltott gondolatromokra
nem épülhet világ, amíg hamis,
éhes kutyák egymásra fintorogva
felfalják majd a csontjainkat is.