

Az Üveghegyen túl
Ohne Anmeldung kannst du diesen Monat keine Veröffentlichungen mehr lesen.
Um neue Funktionen in vollem Umfang zu nutzen, logge dich ein oder erstelle ein Konto, indem du unten klickst. Es ist kostenlos!
Einloggen
Az Üveghegyen túl
Ahogy a Nap a horizontba süpped, a fejem a vonatablaknak koccan. Hajnal óta talpon vagyok, mert az ország másik végébe küldtek konferenciára: négy óra oda, négy óra vissza, átszállások és késések sora, csikorgó fogak és szerelvények.
Biztos ki akartak szúrni velem. A cégnél tudják, hogy a belpesti lakásomból még Budát is vidéknek látom. Vidéken nincs körút, nincs ott a kis éjjel-nappalim a sarkon, troli sincs. Évente, ha kimozdulok a fészkemből, úgyhogy el is neveztek Városi Verának.
– Mindegy. – Most már magamban motyogni is merek, mert jó ideje egyedül tespedek a fülkében. – A vonat éjfélkor Pestre ér, és akkor vége.
Újra az ablaknak döntöm a fejem. Órákig így maradok, a nyakam elzsibbad, álmomban is lúdbőrzök. Amikor felébredek, a vonat az éjszakában zakatol. Odakint hegyek


Ohne Anmeldung kannst du diesen Monat keine Veröffentlichungen mehr lesen.
Um neue Funktionen in vollem Umfang zu nutzen, logge dich ein oder erstelle ein Konto, indem du unten klickst. Es ist kostenlos!
Einloggen