Itt állok a tavasz
Megfagyott kertjében
Megvagyok, kössz szépen
A kérdést, szakassz
Bátran a tavalyi almából
Mit épp megcsípett a dér
Vedd, mit kezed elér
Tépd, mi nem hullik magától.

Száznegyvenegy
Éve már, hogy meghagyta
A költő kertjét a holnapra,
Egyre megy.
Mindenkit már Arany óta
Sportautó meg aranyóra
Vásárol kilóra meg.
Ha legalább a kertre szarna
- de még azt se, le se szarja -
Trágyája földre pereg
S élteti a cseppnyi gazt
De nem ürít - önző paraszt
Hiába várja növénysereg

Hogy van az, hogy egykor még
Leskelődött a régi nép
Hogy a hont jobbá hogy tehetné
És szerencsés
Volt a haza,
Hogy ilyen fia
S ily lányai voltak ezerszám
S nem törte kezüket szerszám
Kapáltak, ástak, gereblyéltek
A föld sójából mind megéfélre

S miért van, hogy most eltelik
négytized évtized
S egynyári harasztunk lecseréli magát
Újranő a saját tőzege hamvából
S elfojt minden virágot, mint ragályt?
S a régi kertet már
Senki sem gyomlálja
Csak a saját malmára
Vizel mind a molnár.
Ugyan már!
Rovátkolt barmok rágják
Hatalmas tölgyfánk ágát.
Rohad tán
Rohadt kár.
Kertünk éke
Kidől délre
Álljunk félre
Még ne
Még menthető
Még menthető
Csak az ágtól fosszuk meg
Csak azt az egy órjás ágat
Csak azt az egy fáradt ágat
Csak azt az egyet vágjuk le!
Vágjuk le!

#palyazat_konyvesmagazin