

Minden más
Dies ist der letzte Artikel, den du diesen Monat ohne Anmeldung lesen kannst.
Um die Begrenzung aufzuheben und alle neuen Funktionen nutzen zu können, log dich ein oder erstelle ein Konto, indem du auf den Link unten klickst. Alles ist kostenlos!
Einloggen
Minden más
Hülye vagy te, mondom magamnak,
pedig el se múlt még,
a bánat szürke köd.
Könnyesőt morzsolok benne porrá,
irigyek rám a rég halott csillagok.
Nem várok már semmit. Csak az üres
teret kellett volna betölteni így
vagy úgy, feláldozni a végtelent
egy nemesebb cél oltárán: hagyni,
hogy valaki szeressen.
Életben lenni, hogy valaki hibázhasson.
Nem egyedüllét ez, csak magány,
szemlátomást bőven
van itt hely bárkinek,
ha marad.
Ha nem hagy magamra ezzel a nagy sötéttel,
mert tudja, megtelik könnyen
az oda nem valóval,
hogy elárasztják a megbánt igenek:
a ki nem mondott nemek
visszhangjai.
Sohase mondd, hogy ennyi,
úgyis tudod,
pont úgy végződik,
mint minden más.

