Szürkék a reggelek, hidegek az esték,

Az árcédulákon megint megújult a festék.

Rongyos az életsors, fura ákombákom,

Friss gyümölcs a tálban lassan már csak álom.

Szegény kis pénztárca, hízlalódni óhajt,

Boltba menet gazdája elkölt egy mély sóhajt.

Akcióra vadász, mi kerüljön a pakkba,

Leveszi a polcról, aztán visszarakja.

Visszarakosgatja, aztán meg leveszi,

Az árdagály miértjét rég nem is keresi.

Inkább ő keres mást, jobb munkát, kiutat,

Hogy túlélje, ha a piacon dupla ár riogat.

Vállán ül élte összes batyuba varrt gondja,

Szíve az egyetlen, mit ingyen adott volna.

Jó is van a rosszban, nem kell buszra várni,

Drága bérlet helyett inkább gyalog járni.

A szakadt harisnyát ki látja nadrág alatt?

S barátok révén néha jut egypár finom falat.

A lakás díja - az fáj! S diétán a buksza,

De legalább nem fogy a habos fánk egy szuszra.

Kenyérnek, kalácsnak érték a morzsája,

Mi korábban nem ízlett, most nem forr a torkára.

Szűk esztendőkben nagy az étel becsülete,

Más színben mutat mindent szegény szemüvege.

Ami felesleges, hátha kell majd másnak,

Új gazdát keres a nem hordott ruháknak.

A pénzszerzés kihívás, a spórolás dogma:

Szíve az egyetlen, mit ingyen adott volna.

Társ nélkül, egyedül küzdeni gyötrelem,

Mélységes mély kút ez, feneketlen verem,

Gyatra ráncokat vés, s elnyeli az időt,

Nem telik már arra, hogy vegyen új pár cipőt.

Fagyos hajnalokon oly kevés az alvás,

Recseg-ropog a biztos, mint Dunán a jégzajlás.

Ekkora infláció sok tervet s törvényt átír,

Drakula ehhez képest csupáncsak félvámpír.

Könyörtelen éhében, ha nem leli társát,

Elszívja a jótét lelkek megtakarítását.

Ingyen tanfolyam ez annak, ki okulni nem restel,

Az élet nádpálcája bősz tanítómester.

Minden dupla árban, a fáma erről szól ma,

Szíve az egyetlen, mit ingyen adott volna.

#palyazat_konyvesmagazin