Az Üveghegyen túl
Non puoi leggere altre pubblicazioni questo mese senza aver effettuato il login.
Per sfruttare appieno le nuove funzionalità, accedi o crea un account facendo clic qui sotto: è gratis!
Accedi
Az Üveghegyen túl
Ahogy a Nap a horizontba süpped, a fejem a vonatablaknak koccan. Hajnal óta talpon vagyok, mert az ország másik végébe küldtek konferenciára: négy óra oda, négy óra vissza, átszállások és késések sora, csikorgó fogak és szerelvények.
Biztos ki akartak szúrni velem. A cégnél tudják, hogy a belpesti lakásomból még Budát is vidéknek látom. Vidéken nincs körút, nincs ott a kis éjjel-nappalim a sarkon, troli sincs. Évente, ha kimozdulok a fészkemből, úgyhogy el is neveztek Városi Verának.
– Mindegy. – Most már magamban motyogni is merek, mert jó ideje egyedül tespedek a fülkében. – A vonat éjfélkor Pestre ér, és akkor vége.
Újra az ablaknak döntöm a fejem. Órákig így maradok, a nyakam elzsibbad, álmomban is lúdbőrzök. Amikor felébredek, a vonat az éjszakában zakatol. Odakint hegyek
Non puoi leggere altre pubblicazioni questo mese senza aver effettuato il login.
Per sfruttare appieno le nuove funzionalità, accedi o crea un account facendo clic qui sotto: è gratis!
Accedi