Óda a véleményemhez

Te meddő földből nyíló hóvirág,
te szellő nyárest fülledt éterén,
te jászol mélyén ringó messiás,
te nagyszerű, te drága vélemény!

Ha disznók téptek, rágtak dögkutyák,
ha ellened csaholtak érvelén,
hiába dúltak, fúltak féktelen,
te megmaradtál, drága vélemény.

De rút a mások ocsmány tévedése!
De szűkre vannak szabva ész terén!
Te drágakő, te fénylő gyöngy eléjük,
te indokolt, konzekvens vélemény!

Különb vagy, nem csak náluk, bármi másnál,
mi él s mozog e rongyos féltekén,
te szentigaz, te szeplőtlen, te áldott,
te egyetlen, te drága vélemény!

Időnként eltűnődöm, hogy lehet, hogy
te másé is lehetnél, s épp enyém
 lettél, te példás, pompás, optimális,
 te nagyszerű, te drága vélemény!

Életpályamodell

fújdogálom a lapátot
inkább rosszul, néha jobban,
széllel szemben, rossz tüdővel
egy leharcolt szélmalomban

Alternatív tény 

Tóth úr –mit se várva- mászkál,
míg egy útelágazásnál
(váratlanul mégpedig)
gépjárművel szétkenik.

Így hát –bölcs úr, nem hiába-
haldoklását negligálva
latba veti státuszát:
„Megeshet ez? Lássuk át.

Nem foglalták rendeletbe
tán, hogy itten nem lehetne
ilyen módon közlekedni,

az aszfaltot kvázi velem
tilos volna összekenni?

Mert ez nekem igen gyanús,
nincsen erre paragrafus?
Szabály, törvény, rendelet?

Törvényileg, jogszerűen
szétkenhetnek engemet?

Mert figyelmén amennyiben-
ezt kívülhagyva ment ilyen
gyorsan itt a személygép-

jármű trancsírozva itten
jogtalanul levék szét.

Megfontolva alaposint              
nem helyes, ha kilaposít
bárki bárkit, jómagam

úgy ítélem meg most tehát
sík mivoltom, (bárki belát-
hatja): elvben jogtalan.

Végkövetkztetésképpen:
nem lapultam ki én mégsem;
hisz ha nincs se rendelet,

se jogszabály, se papíros,
akkor ez itt, kérem, tilos,
ergó tehát nem lehet.