

Az utolsó
No puedes leer más publicaciones este mes sin iniciar sesión.
Para aprovechar al máximo las nuevas funciones, inicia sesión o regístrate haciendo clic a continuación, ¡es gratis!
Inicar sesión
Az utolsó
Nagyot puffant a cafatos húsdarab a földön. A két ember rám se hederített, beszélgettek tovább. Bizonyára valami rosszat tehettem, mert hangosan beszéltek, furán legyintgettek, mint olyankor, ha az emberféle ideges. De egyébként rám se hederítettek. Odamentem, megszagoltam őket, már amennyire a rácstól hozzájuk fértem, de azért éreztem a szagukat. Az egyiknek savanyú füstszaga volt, a másiknak émelyítően tompa, de erős szaga. Ez utóbbit ismertem, az emberféléknek fura szaga van. Az előbbi is ismerős volt, de rettentő emlékeim támadtak tőle. Mégis más, mint amikor az erdő ég, valahogy azonban nagyon hasonló. Csak savanyúbb. Az emberek fogták magukat, a guruló valamit, amivel vinni szokták a húsokat, majd tovább álltak. Nem akartak velem foglalkozni. Visszakanyarítottam pofámat az


No puedes leer más publicaciones este mes sin iniciar sesión.
Para aprovechar al máximo las nuevas funciones, inicia sesión o regístrate haciendo clic a continuación, ¡es gratis!
Inicar sesión