Mi következünk
Ohne Anmeldung kannst du diesen Monat keine Veröffentlichungen mehr lesen.
Um neue Funktionen in vollem Umfang zu nutzen, logge dich ein oder erstelle ein Konto, indem du unten klickst. Es ist kostenlos!
Einloggen
Mi következünk
A munkából szabaduló embertömeg türelmetlenül hömpölygött tova, élő hullámmá változtatva a délutáni napfény ölelte körteret. Arcok ezerszínű összevisszaságát látta az ember, ha elég erősen koncentrált. Ebben a kusza jelenben azonban - mint egy pihent pont - két alak ült csendben, egészen egymás mellett, az egyik utcai padon.
Egyikük egy - már lassan gyermeke megszületése előtt álló – kismama volt. Duzzadt, könnyektől elszíneződött arccal ült, hátán mintha a világ összes terhe nyugodna rendületlenül. Némán meredt maga elé, kívülálló úgy hihette, a század elején lerakott utcaköveket tanulmányozza. Nemsokára két óra. A várakozás fáradalma tovább bővítette gondjai sorát. A szemben álló épület ajtajára esett a tekintete. Még mindig reménykedett, hogy felbukkan egy alak, aki az ő nevét
Ohne Anmeldung kannst du diesen Monat keine Veröffentlichungen mehr lesen.
Um neue Funktionen in vollem Umfang zu nutzen, logge dich ein oder erstelle ein Konto, indem du unten klickst. Es ist kostenlos!
Einloggen