Ankhaii kis, csendes-óceáni szigetének lakosai a kilencvenes évek közepéig jószerével csak az ott őshonos apró talpasdisznó, a mor húsán éltek.

Azután bevezették a szigetre a kábeltévét. Az ankhok ma főként halat esznek, belga akcentussal beszélik a franciát, és mind kackiás fekete bajuszt viselnek. Ilyet:

A nők is.
Az ankhok nem csinálnak ügyet a feminizmusból.

Csak egy a mor-pork számtalan elkészítési módja közül: hagyjunk lecsöpögni négy szelet kicsontozott morkarajt, és üssük őket laposra egy közepes méretű faklopffal. Fektessünk rájuk óvatosan két réteg mentát, majd hajtsuk és tűzzük össze őket. Keverjünk ki négy tojást zabliszttel és sörrel úgy, hogy állaga a kókuszpalacsinta tésztájára emlékeztessen. A húsokat mártsuk bele a masszába, és forró olajban süssük ki.

Az ankh világkép szerint az istenek hatalmas morok egy ankh-ólban. Párzás idején a nőstények összecsapnak, így próbálván kisajátítani maguknak az egyetlen, gigantikus fallosszal bíró hímet. Ez itt a hím mor rajza:

(Az állat elhullta esetén helyes megnevezés a hím-pork. A törzsi időkben a döglött mortól a konyhakész porkig vezető út mindössze két lépésből állt. Első az ölés, a mor-mort, majd következett az állat rituális magasba emelése, a mor-muta, melynek során a vadász “Porkig vagyok!” kiáltással hívta fel magára az egykedvűen manikűröző pincérek figyelmét.)

Amikor már elegendő nőstény esett áldozatul az acsarkodó libidónak, az életben maradt kiváltságosok rövid, ám vékony belekbe töltik vissza a porkírozott vesztesek maradványait. Erre a célra különleges masinát fejlesztettek ki, a morbásztöltőt. Az óriási básztöltő darálórészén keresztülhaladó porkpaszta alkotóelemeire esik szét, majd az elemek új kombinációban kapcsolódnak egymáshoz. Ezt az elemhalmazt rugalmas bélből készült tömlőbe töltve a nőstények létrehozzák a morbászokat.

A morbász lezárása előtt a hímet, kinek kegyeiért oly sok, nem igazán szende szűz porkolódott meg, a hagyomány szerint elfogja a rituális bász-hat-nék, melynek során magvát a básztöltő nyílásán át befelé, a készülő morbászba lövelli, hat ízben. (Édes, sós, keserű, savanyú, csípős, valamint tutti-frutti. A pisztácia elfogyott, csokoládé nem is volt.) Így teszi magáévá a vesztes nőstényeket is, még a mortort követő moratórium előtt. (Szakadár ankh egyházak szerint részben azért, hogy hozzászokjanak az emberi életben rájuk váró folyamatos bászogatáshoz.)

Söpörjön mindenki a saját háza táján, ha el nem lopták a partvisát.

Az ellopott partvist többek között erről a rajzról lehet felismerni:

Az ankh világkép szerint az istenek saját anyagukból, de nem saját képükre formálják az embert. Sérülékeny bőrtasakokban világra segítik, majd hetven-nyolcvan évig érlelik őket. Haláluk (ahogyan ők nevezik, a Nagy Rágás) után tiszta, salakmentesített anyaguk ismét egyesül az isteni pasztával.

Ezeknek az ankhoknak disznó szerencséjük van!

Tárkány Juszti európai időszámítás szerint 1901. április 18-án szabadult ki a morbásztöltőből.

Ez egy Németh László-történet lett volna Terry Pratchett motívumokkal, Kurt Vonnegut stílusában. Több fejezet nem készült.

Első "közlés": 2011. augusztus 30. 00:24

Photo by Rei Yamazaki on Unsplash