drága uram,

igen, szia, helló,

én vagyok,

öt percre csak

beköszönnék,

tényleg, ahogy,

amikor neked jó,

mindennapi

kenyeredet

a szokásos helyre

és időben, viszem.

remélem veletek

minden megy rendben,

nálunk csak a rohanás,

tudod, gyerek, iskola,

nagymama, kórház,

miegymás,

minden drága,

nagyon durván

nő az adóalap,

de pár sör,

néhány szép lány,

pult alól xanax,

hétvégén meg

bográcsgulyás a lupán.

meg vagytok hívva,

jut eszembe,

családdal, egyfiaddal,

gyertek, ha már

ki kell pihenni a

sok szart, ami megy.

megfeszülök, de tényleg,

úgy nyomom. 

de pont neked mondom,

te mindent látsz,

onnan fentről, hiszen.

te jó vagy és kedves,

és bőven elhiszem,

hogy megérted, 

ennyit megér, ha

már odaszólnál,

leszólnál, mimiattunk

amúgy is,

te annyi mindenfele jársz.

szívességből, csakis,

másként nem is lehet,

fele-fele, persze,

csak ha lehetne

gyorsított a menet

részedről, és ma már,

akkor azért én

hálás lennék,

csodáért csoda,

mert én tebenned

bíztam, elejitől,

nem is fogtak

meg egyszer sem,

soha.

csak majd arra

kérlek, ha lehet,

a parkoló felől

gyere oda,

mert mégis,

ezt a mi dolgunkat,

legjobb lenne,

leginkább,

leggyorsabban,

legdiszkrétebben,

a szabad ég alatt.

üdvözöllek, uram,

asszonykát is,

vagy akivel éppen,

érted, hogy értem,

találkozunk,

na, szevasz, ámen.