Ülünk a buszon
Auf Panodyssey kannst du bis zu 30 Veröffentlichungen im Monat lesen ohne dich anmelden zu müssen. Viel Spaß mit 29 articles beim Entdecken.
Um unbegrenzten Zugang zu bekommen, logge dich ein oder erstelle kostenlos ein Konto über den Link unten.
Einloggen
Ülünk a buszon
Emlékszem még a dalra, "Ülünk a vonaton/ülünk a vonaton/ülünk a vonaton ééés kész", pedig itt kérem legkevésbé van készen bármi.
Ülök a buszon, előttem a nagyfejűek. Fullasztó a magány a teli buszon, párás az ablak, hörög a motor, odakint a szétfolyó sötétség. És a nagyfejűek a buszon.
Ők azért jöttek, hogy felfogják előlem a felkelő fényt. Előlünk, kisfejűek elől. Merték megnöveszteni a fejüket nagyra, sok hajjal, vagy sok szőrrel és még sapkát, vagy fejhallgatót is tesznek föl, amitől még nagyobbnak tűnnek. Picire zsugorodom, nyakam behúzom a vállaim sáncába. Ők pedig nagy arcaikkal beisszák a kelő fény sugarait, napraforgóként, szétterülve, üdén, mögöttük pedig én. Mi. Kisfejűek.
Néha megrázzuk magunkat, kinyújtjuk nyakunkat, keressük a beeső sugarakat, nem sok eséllyel.
Utazunk. Ülünk a buszon. Fullasztó a levegő, sokan vagyunk. Elnézem őket. Vastagszálú, dús hajak, hullámok, vagy vaskos zuhatagok, bivalynyakak, duzzadó erek, vörös bőr és életerő. Zúg a busz lefelé a lejtőn, bele a nagyvilágba, csúszunk, mint szenny az illemhely lefolyóján és benyel az örvény.
Mire kiköp a csatorna a kifolyón egyek vagyunk, egyazon massza, egybefüggő matéria. A nap már felkelt, meglátom ömmagam tükörképét az ablakon.
Az orrom
A kontyom
Nagyfejű lettem