

Az utolsó
Ohne Anmeldung kannst du diesen Monat keine Veröffentlichungen mehr lesen.
Um neue Funktionen in vollem Umfang zu nutzen, logge dich ein oder erstelle ein Konto, indem du unten klickst. Es ist kostenlos!
Einloggen
Az utolsó
Nagyot puffant a cafatos húsdarab a földön. A két ember rám se hederített, beszélgettek tovább. Bizonyára valami rosszat tehettem, mert hangosan beszéltek, furán legyintgettek, mint olyankor, ha az emberféle ideges. De egyébként rám se hederítettek. Odamentem, megszagoltam őket, már amennyire a rácstól hozzájuk fértem, de azért éreztem a szagukat. Az egyiknek savanyú füstszaga volt, a másiknak émelyítően tompa, de erős szaga. Ez utóbbit ismertem, az emberféléknek fura szaga van. Az előbbi is ismerős volt, de rettentő emlékeim támadtak tőle. Mégis más, mint amikor az erdő ég, valahogy azonban nagyon hasonló. Csak savanyúbb. Az emberek fogták magukat, a guruló valamit, amivel vinni szokták a húsokat, majd tovább álltak. Nem akartak velem foglalkozni. Visszakanyarítottam pofámat az


Ohne Anmeldung kannst du diesen Monat keine Veröffentlichungen mehr lesen.
Um neue Funktionen in vollem Umfang zu nutzen, logge dich ein oder erstelle ein Konto, indem du unten klickst. Es ist kostenlos!
Einloggen