PASSZIVÁLT SZEMÉLYEK NEMZETI ÖNFOGLALKOZTATÓ PROGRAMJA

ÉLETÚTINTERJÚK A GAZDASÁGILAG ÉLETKÉPTELEN SZEMÉLYEK GONDOZÓKÖZPONTJÁNAK LAKÓIVAL

Dominik

Hogy hogyan kerültem a gézgába, hogy hogyan lettem passzivált? Hát tudod, kis hölgy, nem volt éppen könnyű a gyerekkorom, apámat nem is ismertem, anyámat meg elvitte a herbál, úgyhogy végül a nagybátyám nevelt fel. Ilyen csibész gyerek voltam kamaszként, de ott volt nekem a nagybratyó, szóval azért nem kallódtam el, sőt volt az elején Pesten rendes állásom, a Humán Toalett Kft-nél, ez a nagybátyám egy csomó ideig volt ott takarító, és mielőtt leszázalékolták, mert még akkor volt ilyen, még be tudott protezsálni, csak hát 35-ben a nagy válságban az összes ilyen luxuscég tönkrement, onnantól a gazdagok is gépi takarítású klotyóba jártak. Utána én mindent megpróbáltam, ami csak adódott, voltam mindenmentes étteremben mosogató, szó szerint éheztünk, mert semmi mást nem ehettünk, csak a vendégek maradékait, és ellenőrizték, napi vérvétel volt. Aztán voltam zsákmányállat a Budakeszi Dinóparkban, ott meg akkor éreztem, hogy ki kell lépni, amikor valamelyik milliomosgyerek viccből felgyújtotta az egyik kollégámat, mert nem futott elég gyorsan és nem volt elég élvezetes a vadászat. Tudtam, hogy nálam azért gyorsabb volt. Közben meg megmurdált a nagybátyám is, akivel éltem, a lakását meg visszavették, szóval a kecóból is kitettek. Aztán voltam még a pornóiparban is, de egy idő után a férfiaknak már nem is fizettek, annyi volt az önként jelentkező.

Úgyhogy nagyon nézelődtem már, és akkor a pornóból volt egy ilyen ismerős strici, aki azzal foglalkozott, hogy felkokszolt ilyen magamformájú nyüzüge fiúkákat és azokat futtatta. Én is végigmentem a kúrán, és utána ment is a dzsigoló élet, egész tisztességesen, csak hát a strici valamit szétmindenezett éjszakán eljátszotta az egész istállóját. Rendes ember volt amúgy az Iván, nagyon sajnáltam ezt. Úgyhogy átkerültünk egy másik futtatóhoz, és vele nem volt vidám az élet. Vert minket, ő maga is használt, elég sok olyasmit kellett csinálni, amit nem akartam, meg rászoktatott mindenkit a Rapidra. Ez ilyen strici drog, az a lényege, hogy nem érzed tőle jól magadat, csak borzasztó az elvonása. Azért csinálja, hogy függjél tőle, csak hát meghalsz pár év alatt. Na de itt aztán végül megtalált a szerencse, mert ahogy ott stricheltem a Városligetnél a régi Zene Háza előtt a húskorzón, kiszúrt engem az Attila, aki odajárt toborozni, és akkor megvett ettől az állat stricitől.

Az Attilával kezdődött a robotkorszakom. Az volt neki a nagy ötlete, hogy akkor már nagyon ment Nyugaton ez a szexrobot vonal. De nem ám az ilyen vietnami vacak, ami egy nagy műanyag vibrátor tulajdonképpen, egy társalkodóprogrammal. De komolyan, a húszas években többet tudtak már az ilyen beszélgetőszoftverek. Hanem élethű, intelligens szexrobotok. Kefél, beszélget, elvisz vacsorázni. Imádnád, kis hölgy! És akkor van belőle vagy ötven modell. Nő, férfi, kicsi, nagy, fekete, fehér, japán és kínai, amit csak akarsz. Igény, az persze itt is lett volna rá, csak hát nem sok nőnek van Magyarországon erre tízezer eurója. Pláne nem vidéken. Viszont ezer eurók azért előfordulnak arrafelé is. És akkor az volt az üzleti modell, hogy vannak ilyen negyvenes-ötvenes, szóval már anyagilag sínen levő, de amúgy elhanyagolt nőknek, kisvárosokban. Karcag, meg ezekre a helyekre gondolj. Attila hirdeti a neten, ugye látszanak az oldalon az élethű modellek kétezerötszázért csak bevezető áron, limitált példányban, meg a kontraszt kedvéért a vietnami robot ötszázért. Ingyenes kétórás kipróbálás, utána meg lehet rendelni. A robot megérkezik, egy álom, olyanra van megcsinálva, mint egy filmsztár, mindent tud a szexről, de közben meg művelt, beszélget és kérésre elénekli, hogy te vagy a mindenem az éjen át, csak mindent veled éljem át, vagy ami épp a sláger, aztán két óra után lelép, és akkor ha a csaj meg van elégedve, akkor megrendeli. Persze nem volt az Attilának ilyen robotja, hát honnan is lett volna. Úgyhogy az volt a nagy ötlet, hogy a tesztre odamegy az élethű robot helyett egy élethű ember, leadja a világtörténelem legjobb szexét, rojttól bojtig, utána lelép, és a rendelésnél meg visszaküldenek egy vietnami robotot, meg az ezer euró különbözetet. De tök legál volt az egész, mert persze vissza lehetett elvileg küldeni postán, és akkor vissza is kaptad volna a pénzt, dehát ki fog Karcagon beállítani egy száznyolcvan centis, hetvenöt kilós műanyag babával a postára? A nemije harminc centi, mindig áll, a hasára rá van írva, hogy big bráner, és ha rossz helyen nyomod meg, akkor ilyen gépi hangon azt mondja, hogy szúrnám a fosódat. Kinek kell ez ott? Tízből kilencen inkább benyelik a kétezer euró veszteséget, és mindenki jól jár, mert állítólag nem is olyan rossz egy ilyen vietnami. Attila valami 50 euróért vette őket darabonként.

Úgyhogy én lettem a modellrobot, jártam a vidéket, ahogy bírtam, persze nem volt egyszerű, mert úgy érte meg időben, hogy egy utazással minél több kuncsaftot ki tudjak elégíteni, és hát ez sokszor elég kellemetlen helyzeteket szült, marékszám ettem a potencianövelőket, voltak nálam ilyen injekciók is, hogy fel tudjam pumpálni, meg hát két ügyfél között mindig le kellett nyomnom egy nagyon komoly fertőtlenítést, hogy nehogy valamit elkapjak vagy átadjak. De hallod, hölgyem, ez nem ám csak ilyen reszelés volt, de nem ám! Attiláék összeraktak a netről minden csajról egy dossziét, amit meg kellett tanulnom, és még a témákat is kenni-vágni kellett, hogy két óra alatt tudjunk azért beszélgetni is. És akkor ott volt még a tánc, az éneklés meg az általános műveltség, abban minden volt, egészséges táplálkozás, sorozatok, de még párkapcsolati tanácsok is. A férjekhez.

Nyomtam egy másfél évig az ipart, végre jól éltem, siker, pénz, csillogás a mozivásznon, már nem is az Attilánál laktam a pincében a matracon, hanem egy másik sráccal béreltünk tőle egy közös szobát, amikor aztán egyszer elutaztam Ibusárra. Két nap, három öregasszony, utána négy nap pihi, ez volt a terv. Hát az első két nappal nem is volt gond, de a második napi nő, az abszolút nem a szokásos ügyfél volt. Ha most fiú lennél, elmondanám így részletesebben is, de maradjunk annyiban, hogy egy osztályon felüli bombázó volt, mintha most lépett volna ki egy hatvaneurós virtuálpornóból. És hát a szex – szóval ahogy elmondtam, volt dolgom ezzel-azzal az életben, de ilyen élményem még nem volt, anyukám. Ez volt a nagybetűs szex. Alig tudtam utána összeszedni magam, nem is akartam volna lelépni, de győzött a kötelességtudat, már épp öltözködtem, amikor egyszer csak belépett a szobába három csávó. Két szekrény, meg egy öltönyös ürge. Az mindig bennem volt, hogy ezzel meg lehet bukni, de nem gondoltam volna, hogy még a dugás előtt lesz ez, ha lesz. De nem erről volt szó.

– Jól érezted magad, faszikám? Igaz?  – kérdezte az öltönyös. – Most akkor menj szépen vissza, meséld el a főnöködnek a főnöködnek, hogy milyen volt az élmény, még neked, a profinak is, és mondd meg neki, hogy ezerötért fogunk ilyen robotokat árulni. Ezek igazi robotok, és férfi is van, úgyhogy lehet elkotródni a piacról, amíg szelíden mondjuk.

Visszajöttem, elmondtam a dolgokat az Attilának. És akkor utána feladtam, mondtam, hogy köszönöm szépen, kérem állam bácsi csecsét, és bejöttem ide a gézgába. Aláírtam, hogy életem végéig lemondok állampolgári jogaimról, meg az eltávozásról, és kérem a passziváltatásomat. De amúgy nem akarok teljesen vegetatívba elmenni, tudom, hogy itt tízből kilencen kérik az élethosszig szedálást, de látod, nálam semmi ilyesmi, én magamnál vagyok, próbálok aktív lenni. Sajnos nem sok a foglalkoztatás, ez egy-két program van, de pár hét után meguntam, hogy hat láb mély, hat láb széles és hat láb hosszú négyszögletes gödröket ássak, és temessek be. De amúgy ebben a ti programotokban, ebben nincs hely? Ilyen interjúkat én is tudnék ám készíteni. Te is passzivált vagy, hölgyem, nem?