

halálugrás
Ohne Anmeldung kannst du diesen Monat keine Veröffentlichungen mehr lesen.
Um neue Funktionen in vollem Umfang zu nutzen, logge dich ein oder erstelle ein Konto, indem du unten klickst. Es ist kostenlos!
Einloggen
halálugrás
A szivárványos pikkelyek, mint gyémánt a napfényben, szikrákat szórnak szanaszét.
Megkocogtatom az akvárium üvegét, három razbóra siklik hínármenedékbe. Továbbállok.
Placcs.
Szemöldökráncolva fordulok vissza a miniatűr beltéri tóhoz. Az egyik ékfoltos a földön vergődik, az
életet adó víz után tátogva. Aztán kimúlik. Nagyot sóhajtva tenyerembe temetem a tetemet és a wc
felé indulok.
Placcs.
Most már ijedten nézek hátra. A második pikkelyes is a greslapon vonaglik. Újabb halálozás. Társa
mellé fektetem és aggódva pillantok az utolsó, fajtáját képviselő példányra.
– Ugye, te elégedett vagy az életeddel?
Akárha válaszolna kérdésemre, félelmet nem ismerve ugrik, röppen, szökken kifele a vízből. Még
rezdül egy utolsót kopoltyúja, aztán teljes békével úszik a végtelen


Ohne Anmeldung kannst du diesen Monat keine Veröffentlichungen mehr lesen.
Um neue Funktionen in vollem Umfang zu nutzen, logge dich ein oder erstelle ein Konto, indem du unten klickst. Es ist kostenlos!
Einloggen