Az igazi szerelem plátói?
Auf Panodyssey kannst du bis zu 30 Veröffentlichungen im Monat lesen ohne dich anmelden zu müssen. Viel Spaß mit 29 articles beim Entdecken.
Um unbegrenzten Zugang zu bekommen, logge dich ein oder erstelle kostenlos ein Konto über den Link unten.
Einloggen
Az igazi szerelem plátói?
Testről és lélekről – Egy értelmezés
Két ember ugyanazt álmodja, a valóságban egymásra ismer, majd viszontagságos úton eljut a szerelem megvallásáig és a testi beteljesülésig. Hollywoodi filmeket idéző summázat esendő, bénázó szerelmesekkel, csúcson lezárt történettel. A Testről és lélekről a fenti sémát egyszerre működteti és aknázza alá.
A romkomok gyakori alapkérdése, a „mikor jönnek már össze?” végigvonul Enyedi Ildikó művén is, a tét azonban ennél nagyobb, hiszen a metafizikai térben Mária és Endre, ha tudattalanul is, egy párt alkot, a fizikai valóság pedig veszélyeztetheti az idillt. Közös álmukra nem jellemző a kaotikusság vagy töredékesség, ehelyett magányos emberek vágyálmának nevezhetjük, szépségét az egyszerűség, a természetesség adja. A nyitó képsorok a havas erdőben filmezett szarvasbikával és tehénnel egy dokumentumfilm első kockái is lehetnének, a szabad és nemes állatok a tökéletességet jelképező kerek tó körül keresgélnek élelem után. Noha ösztönlényekről van szó, az erdei jelenetekből árad a tisztaság, a szarvasok nem párzanak, a testiség dörgölőzésre, orruk összeérintésére korlátozódik, kapcsolatuk eszményiként ábrázolódik, mellőzi a pusztító vágyakat. Néma egyetértés uralkodik, a meghitt közösségre nem rakódnak társadalmi sallangok, és nem veszélyeztetik a beszédben rejlő félreértések sem. Mintha az álmodók az ideák világában kirándulnának, amelynek tökéletlen másolatában kénytelenek élni.
A cselekmény fő helyszíne a vágóhíd, a lélektől megfosztott testek gyűjtőhelye, a puszta matériává, hússá, csonttá degradálódott létezők világa. Az ijedt bociszemek fennakadnak az áramütéstől, jön a kivéreztetés, aztán zajos gépek végzik a bontást, végül a kampón lógó húst a minőségellenőr A vagy B osztályba sorolja. Enyedi nem rejti el a naturalisztikus részleteket, sőt belenyomja a néző fejét a húsipar nyers, véres valóságába. Az elfolyó vér a távozó lélekre utal, test és lélek végső szétválását szemlélteti. A test dominanciájának másik kifejezőeszköze a trancsírozás mellett a nemiség hangsúlyozása. A cigi- és ebédszünetek szinte egyedüli beszédtémája a szex, a HR-es Jenő csalfa feleségétől, a nőcsábász Sanyi disznóviccein át a búgatóporos incidensig. Ez utóbbi szolgál apropóul a mentálhigiénés teszthez, mely leleplezi Mária és Endre addig rejtett spirituális kapcsolatát.
A megmagyarázhatatlan jelenség vizsgálat tárgya lesz: a főszereplők előbb dokumentálják az álomrandevút, majd próbálják megszervezni, előre megbeszélt együttalvással előidézni. A leleplezés utat nyit a fizikai egymásra találás felé, egyben visszafordíthatatlan hanyatlás elindítója is. A romantikus séma fut tovább, de vele párhuzamosan zajlik egy deszakralizációs folyamat, a mélyen meglévő transzcendens kapcsolat megromlása. Az egyre ritkább, hiányérzetet keltő álmokat megbeszélni is nehéz, mert a beszéd kényszeresen ki akar mondani valamit, amit elég a maga egyszerűségében átélni. Amikor a pszichológusnő zavartan és reménykedve másodszor is kérdőre vonja Endrét, vicceltek-e vele, a kijózanító hazugság kegyetlenségként hat, a csoda tagadása pedig újabb lépés a csoda felszámolása felé.
Endrének és Máriának éppen elég bajuk van saját magukkal és egymással ahhoz, hogy bármilyen egyéb külső beavatkozás nélkül is folyamatos nehézségekbe ütközzenek, a néző pedig jól szórakozik a finom humorral megírt, feszült, kínos jeleneteken. A társas készségek terén alulfejlett, kiváló memóriájú, de az érintéstől irtózó, gyermekpszichológushoz járó Mária olyan reménytelen módszerekkel igyekszik közelebb jutni céljához, nevezetesen a „pasifogáshoz”, mint az előre eljátszott párbeszédek vagy a pornónézés. A lebénult bal karral élő Endre számára a legnagyobb kihívást többé nem a vacsora elkészítése jelenti, Mária meghódítása mindennél több türelmet igényel.
A romantikus filmekben a happy end előtt jön a menetrendszerű mélypont, amikor a szerelmesek kilátástalan helyzetbe kerülnek, ám egy végső vallomásos rohammal sikerül bevenni a szeretett személy szívét. Itt a vallomás éppoly esetlen, mint a főszereplők minden egymás felé irányuló megnyilvánulása, és a körülmények sem emlékeztetnek az amerikai forgatókönyvekben megszokottakra. Endre éppen az öngyilkossági kísérlet kellős közepén hívja fel Máriát, a társalgás üres és bátortalan, már elköszönnének, amikor végre kirobban belőle a vallomás. Mária elállítja az artériás vérzést, és a találkozó előtt még beszalad az ügyeletre. A testi egyesülés a várva várt csúcspont, ám a szex mechanikus, élvezet helyett megkönnyebbülést látunk az arcokon. Mária még mindig merev, de legalább mosolyog, és gyengéden visszahelyezi a kanapéra Endre lelógó karját. Csókjelenet sehol, mintha a film ezzel a hiánnyal is elhatárolná magát a romantikus zsánertől.
A befejezés nem hagy kétséget afelől, hogy az igazi egyesülés megtörtént, mielőtt hőseink egyáltalán találkoztak volna. Egy ártalmatlannak tűnő gesztus, ami Mária kényszeres rendmániájából ered, előrevetíti a kapcsolat jövőjét, a közös élet nehézségeit, a spirituális egység megismételhetetlenségét. A film utolsó mondata: „azt hiszem, ma nem álmodtam semmit.” A havas erdő képe hosszú idő után tér vissza, elhagyatottan, szarvasok nélkül. Noha a zárlat értelmezhető úgy is, hogy nincs többé szükség közös álmokra, hiszen Endre és Mária a valóságban néz új kihívások elé, véleményem szerint Enyedi Ildikó eloszlatja a szerelemmel kapcsolatos illúziókat, és rámutat: a test mint kolonc vágyaival, szükségleteivel és fogyatékosságaival mindig az eszményi szerelem útjában áll.