English
Français
Deutsch
Italiano
Español
Mes enregistrements
Szabados Attila verse
Published Feb 13, 2023
Updated Feb 13, 2023
Culture
Culture
3 min
Culture
3 min
0
Like
0
Love
0
Solidarity
0
Wow
0 comment 
22 to reads
On Panodyssey, you can read up to 30 publications per month without being logged in. Enjoy29 articles to discover this month.
To gain unlimited access, log in or create an account by clicking below. It's free!
Log in
Szabados Attila verse
Contribute
Ha egyáltalán éltünk
És ha már éltünk, lesz-e cél, az úton
vár-e döghús, Lesbia, mondd, megéri
így, ha ott van még az esélye, hogy csak
rágjuk a csontot?
Új tanács kell, Lesbia, zsenge, mert mi
gyorsan élünk, minket a summa mozgat,
elkopott rétorszerepeddel itt ne
tarts monológot.
Hangzatos szókészleted egyszerű csel,
és a mottó bár sokat ad, de téves.
Mert se jótállás, se adóslevél nem
mondja ki egyben –
záradékod még ködös, ittas eskü.
Újra: éljünk – tág fogalom, nem? Üdvös
érkezés, vagy csak savanyúcukorka
mű aromákkal?
Pontosíts, és újra, üzenj, hogy értsük.
Itt a konkrétság, amiből kevés jut,
nincs idő, hogy minden előkerüljön,
jó, ha a summa.
Visszarángatnunk ne legyen hiába,
megszokott formádban a csíra hajtson,
hadd szakítsuk rögtön, emésszük egyben,
és aki meghal
tőle, hát így járt. Ide ősi mítosz
absztrahált érvrendszere, mint a fecni,
tűz alá, gyújtósnak elég, kihagyjuk.
És ha a csontot,
mást nem, akkor kérlek, előbb csak annyit
ellenőrizz, Lesbia, ép-e még a
benti őssejt, némi velő, ha útra
kelni muszáj lesz.
Tejesládák
Anyám egyetlen fillér nélkül hagyott
Pesten, persze neki sem volt, miből
adott volna? Néhány hét múlva megjött
az első havi ösztöndíj. A Tesco parkolójában
cipeltem a zörgő papírtáskákat, át
a metrómegállóig. Egy oszlop mögül
kifordult, sárga ballonkabátban,
csomós hajjal, vékony sállal nyakán,
mintha akasztáshoz készülődne,
egy húgom korú lány. Megragadta
vállaimat, teljes erőből rázni kezdett.
Mint egy rossz munkagép, zörögtek
a dobozok, papírtáskák. Aztán elengedett.
Álltunk egymással szemben majdnem
egy percig, mikor bemondták, indul a busz.
Visszahúzódott az oszlop mögé, ekkor
láttam meg átmeneti lakhelyét, néhány
kék tejesládát újságpapírral. Remegtek
az ujjaim, amíg otthon bepakoltam a hűtőbe.
Persze cipekedtem egész délután.
Darázs utca
Talán kétszáz lépcső. Alig négy
perc, a nyüzsgő térről titkos út vezet
a hegyre – a két végpont között
félúton áll a most üres kaptár.
Összehordott életek: ruhák, színes
palackok, üvegek, matracok, mű-
anyagzsákból kifeszített sátrak.
Tél, szürke kép. Mintha evakuálás
után, vagy egy fesztivál utolsó
óráiban. Az élet estére visszajár,
osztozkodik, alszik, mindig más-
napra készül. Terminál, tranzitzóna.
De mint egy nyitójelenetben,
a matracfal mögül sántán, rossz
lábát maga után húzva kilép, köhög,
és fejét büszkén ránk emelve
megáll a királynő.
22 lectures
0 comment 
Previous publication
1 min
You can support your favorite writers
